2009. március 13., péntek

A Großglockner Hochalpenstraße

(panorámatérkép ...http://www.grossglockner.at)

Síkvidéki bringásnak örültségnek tünhet, vagy kihívásnak. Az utóbbi esetet fejteném ki bövebben, ..........az elsöt inkább hagyjuk.
Mikor elöször jártam erre, (persze autóval) álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer még biciklin is megteszem ezt az utat. Autós, (sétálgató, nézelödö) túristának is megér egy napot, élmény lehet mindenkinek feljutni a 3000 m-es csúcsok közé, látni egy gleccsert, esetleg még a jégfolyam hátán is sétálgatni. Aki kicsit sportosabb és több idöt szán rá, gyönyörü gyalogtúrákat tehet, néhány csúcsra is feljuthat különösebb felszerelés és tapasztalat nélkül. A felszerelés nélkült azért úgy kell érteni, hogy a szandál, strandpapucs, tüsarkú cipö azért nem alkalmas erre a terepre. A másik fontos dolog az idöjárás: a legveszélytelenebb sétákból is kellemetlen élmény lehet, ha hirtelen rossz idö lesz (ebben a magasságban nyáron is eshet a hó !!!). Aki mégis rászánja magát, nem fog csalódni.
Ha valaki az útvámot lepengette, ha jól tudom minden kiállítást, látványosságot ingyen nézhet meg, a parkolóházért sem kell fizetni a gleccsernél, csak a felvonóért , de azt a néhány métert a parkolótól a gleccserig szerintem érdemesebb gyalog megtenni (kb. 300 m szint), a mormotákat ugyanis így lehet a legjobban megfigyelni.
Ami a csúcsokat illeti, igazi nagy túrára nem szántam még el magam. A Großer Burgstall (2.973m) és a Fuscherkarkopf (3.331m) viszonylag könnyen (gyorsan) elérhetö célok.
A biciklista persze megmarad az aszfaltos úton, de unatkozni ö sem fog.
Az út Brucktól -750m-(Bruck an der Großglocknerstraße / Salzburg tartomány) Heiligenblutig -1.300m- (Karintia) vezet, legmagasabb pontja a Hochtor (2.504m). Két kitéröje is van (mindkettö zsákutca), az Edelweißspitze (2.571m) és a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe (2.369m)
A wikipedia és az út saját honlapja (mindkettö németül) részletes tájékoztatást nyújt.
Nem számolom hányszor tekertem fel. Évente minimum 2-3 alkalommal a Fuschertörl-ig, 15 éve rendszeresen. Sokszor fel is adtam már útközben, mert az idöjárás nem úgy alakult, esö, szélvihar, hóesés, lejegesedö út....... ezek mentek. Mondjuk kb. 30-40-szer Fuschertörl (2.480m). Valaki megkérdezte nem unalmas-e, erre csak azt mondanám, tessék kipróbálni. Szerintem nem unalmas. Mindig egy kicsit más, mindig nagy élmény.(hómaró foto a GROHAG honlapjáról)
A legnagyobb élmény persze, minden évben a nyitás (kb. május 1) elötti feltekerés, mikor a hómarók kimarták az utat, de autóknak még nem nyitották meg. Ilyenkor a felsö szakaszon 5-6m-es hófalak között tekerhetek. Csodálatos. Mivel április végén már süt a nap rendesen, könnyen leéghet az ember. A hó tükrözi a napfényt és a hüvös levegö miatt észre sem veszi, hogy már késö. Sajnos megtapasztaltam (sajnos többször is, hiszen holtáig tanul az ember, a saját kárán )
Legtöbbször megpróbálom egyhuzamban feltekerni (két egyperces lazító, csokievö pihenéssel) a (Brucktól ) 27,7 km -t, 1.730 m szintet. Energiatankolás, gyönyörködés a kilátásban, aztán gurulás lefelé. A visszaúton keresni szoktam egy padot (ahol már kilátszanak a hóból), és néhány percre kifekszem sütkérezni. Melegen felöltözve, sapkában, kesztyüben, napszemüvegben. Volt már, hogy el is aludtam. Pihentetöbbet, kikapcsolóbbat nem tudok elképzelni.
Nyáron gyakran voltam fennt késö délután, mikor az autók lavinája már alábbhagyott. Ilyenkor is érezhetö a természet hatalma az ember felett, csak az aszfalt jelzi a civilizáció létezését Ilyenkor néha teljesen egyedül gurulok lefelé, enyém a pálya.
Az Edelweißspitze-t és a Hochtor-t ritkábban (évente csak egyszer) keresem fel.
Eltelt néhány év, míg átmerészkedtem a másik oldalra. Egy szép kört (160 km) tettem meg Brucktól indulva és érkezve. Mallnitznál jöttem vissza a Tauern északi oldalára (vonat visz át a kb. 5 km-es alagúton).
A Franz-Josefs-Höhe is mindig csábított, de valahogy elbizonytalanodtam a Hochtor-tól letekintve a karintiai oldalra. Többnyire felhös volt az ég, és ha belegondoltam, mi vár rám a visszaúton, ha itt legurulok........szóval, mindig kivertem a fejemböl.
Jó pár évnek kellett eltelnie, mikor megkaptam a kezdö lökést.
Éppen a Hochtortól csodáltam a tájat, mikor a közelben ketten magyarul kiabálva kezdtek bíztatni egy harmadikat, aki felfelé tekert a karintiai oldalon. Szóba elegyedtünk, Miskolc környékéröl autóztak el idáig, hogy feltekerhessenek. A visszaúton a Fuschertörlig együtt mentünk, közben elhatároztam, ha ök igy spontán nekivágtak, akkor legföbb ideje, hogy megpróbáljam én is. Másnap újra felkerekedtem és mivel stabil idöjárást fogtam ki, sikerült egy gyönyörü túrát tennem.


Az elágazótól a Franz-Josefs-Höhe-ig kicsit enyhébb a meredekség, talán csak az utolsó szakasz (a lavinagalérián át) ami megint a megszokott meredekségü.
Feltünt a nagy nyüzsgés, egy hegyi futóversenyt rendeztek. Már az eredményhirdetés után érkeztem fel. Sok magyar szót is hallottam, meg is kérdeztem néhányat, hogy honnan jöttek, de nem volt ismerös. Hogy is lenne, ilyen messzire otthonról, annyira nem kicsi a világ......
Pedig bizony olyan kicsi. Volt ismerös, csak éppen nem találkoztunk. Ott volt egy egykori klubtársam a MAFC futószakosztályából, de ez csak késöbb derült ki. Nem találkoztunk 25 éve.
A visszaút sem volt túl nehéz, hiszen odafelé a 3.200 m szintböl már 2.420-at megtettem, a maradék már gyerekjáték. A túra teljes hossza 100 km.
Olyan is elöfordult egyszer, hogy a Fuschertörlröl legurulva találkoztam a vámháznál egy barátommal, aki rábeszélt , tekerjek fel vele mégegyszer. Nem mondom, hogy könnyen ment, a vége már húzós volt, de meg lehet csinálni. Ha társakkal teker az ember, szinte észre sem veszi és már felért.
Akkor egyelöre ennyit a Glocknerútról. Remélem még lesz alkalmam újra beszámolni róla.

1 megjegyzés: